A győzelem napja Törökországban
A győzelem napját, törökül Zafer Bayramıt, Törökországban minden év augusztus 30-án tartják. Az 1922-es dumlupınari csatában aratott török győzelemre emlékezik, amely a török függetlenségi háború idején indított nagy offenzíva döntő, utolsó szakasza volt.[1][2]
Állandó dátumú munkaszüneti nap
Törökország 2429. számú törvénye augusztus 30-át a győzelem napjává nyilvánítja, és általános munkaszüneti napként határozza meg. A törvény szerint a hivatalos hivatalok és intézmények munkaszüneti napokon zárva tartanak, kivéve azokat a szervezeteket, amelyeknek saját törvényeik alapján folyamatosan működniük kell.[1]
A törvény augusztus 30-ára rögzíti a győzelem napját, és nem rendelkezik arról, hogy hétvégi napra esésekor a következő hétköznapra tegyék át. Azt is kimondja, hogy ha egy nemzeti vagy munkaszüneti nap péntek este ér véget, a következő szombat is munkaszüneti nap; ez a szabály nem teremt pótnapot, ha az ünnep vasárnapra esik.[1]
A dátumot meghatározó csata
Az ünnep az 1922. augusztus 26-án megindított nagy offenzívára és annak csúcspontjára, az augusztus 30-i dumlupınari csatára emlékeztet. A török kulturális és turisztikai minisztérium a csatát a török függetlenségi háború utolsó szakaszaként és tetőpontjaként írja le. A csatát Mustafa Kemal Paşa irányította, és döntő török győzelemmel zárult.[2]
A győzelem a görög erők visszavonulásához vezetett Nyugat-Anatóliából, de önmagában nem vetett véget minden harcnak, és nem zárta le a háborút. A török hadsereg 1922. szeptember 9-én bevonult İzmirbe; októberben követte a mudanyai fegyverszünet, majd 1923 júliusában aláírták a lausanne-i békeszerződést. Az ünnep a katonai győzelmet ahhoz a küzdelemhez kapcsolja, amely Törökország függetlenségéhez és a köztársaság megalapításához vezetett.[2]
Megemlékezés
A hivatalos megemlékezések középpontjában az emlékezés és a fegyveres erők állnak. A rendezvényeken koszorúkat helyeztek el Anıtkabirnál, néma megemlékezést tartottak, elhangzott a nemzeti himnusz, a tisztviselők pedig fogadták az ünnepi jókívánságokat. A Nagy Nemzetgyűlés katonazenekari előadásoknak és felvonulásnak is otthont adott; a közönség török zászlókat lengetve nézte a menetet.[3]
A hivatalos szertartások mellett zenei és más nyilvános programokat is rendezhetnek. A programok helyszínenként és évenként eltérhetnek, ezért aki egy adott felvonulás vagy rendezvény iránt érdeklődik, ellenőrizze a helyi tájékoztatásokat. A megemlékezés középpontjában továbbra is az 1922-es győzelem és a függetlenségi harc résztvevői állnak.[2][3]
Munkavégzés, zárva tartás és közlekedés
A munkaszüneti napokról szóló törvény alapján a kormányhivatalok és a közintézmények zárva tartanak. A magánmunkahelyeknek nem kötelező automatikusan leállniuk ezen az ünnepen: a munkaügyi minisztérium szerint az ünnepnapi munkavégzésről írásbeli munkaszerződés vagy kollektív szerződés rendelkezhet, ennek hiányában pedig a munkavállaló előzetes írásbeli beleegyezése szükséges. Az általános munkaszüneti napon dolgozó munkavállaló az adott napra járó bérén felül további egynapi bérre jogosult.[1][4]
A törvény nem határoz meg országosan egységes nyitvatartási rendet az üzletekre vagy a közlekedési szolgáltatásokra. A vállalkozások és a közlekedési szolgáltatók maguk alakíthatják ki a működésüket; ahol rendezvényeket tartanak, a részletekről és az esetleges útlezárásokról, illetve szolgáltatásváltozásokról a helyi tájékoztatásokból érdemes tájékozódni.[1][3]
Gyakran ismételt kérdések
Mikor van a győzelem napja Törökországban?
Minden évben augusztus 30-án tartják.[1]
Munkaszüneti nap a győzelem napja?
Ha hétvégére esik az ünnep, jár helyette egy másik szabadnap?
A törvény nem rendelkezik arról, hogy a hétvégére eső augusztus 30-át a következő hétköznapra tegyék át.[1]
Források és hivatkozások
A(z) A győzelem napja (Törökország) vonatkozásában felhasznált források:
- ULUSAL BAYRAM VE GENEL TATİLLER HAKKINDA KANUN- T.C. Diyanet İşleri Başkanlığı
- 30 AĞUSTOS ZAFER BAYRAMI- T.C. Kültür ve Turizm Bakanlığı
- TBMM'DE 30 AĞUSTOS ZAFER BAYRAMI KONSERİ- Türkiye Büyük Millet Meclisi
- İş Kanunu- T.C. Çalışma ve Sosyal Güvenlik Bakanlığı