Munkaszüneti napok itt: São Tomé és Príncipe

Kötelező és választható ünnepek a Munka Törvénykönyve szerint

A Munka Törvénykönyve kötelező ünnepnapokat határoz meg, köztük újévet, Amador király napját, A szabadság mártírjainak napját, A nemzetközi munkásnapot, São Tomé és Príncipe nemzeti napját, A fegyveres erők napját, az ültetvények államosításának napját, São Tomé és az átmeneti kormány napját, valamint karácsonyt vagy a család napját.[1] Ezek az alkalmak a nemzeti történelmet, a munkáshagyományokat és a keresztény kulturális örökséget ötvözik.

A törvénykönyv külön választható ünnepnapként ismeri el többek között a farsang keddjét, hamvazószerdát és az önkormányzati ünnepeket. A munkáltató és a munkavállaló megállapodhat abban, hogy az egyik ilyen választható ünnepnap helyett másik napot tartanak meg.[1] Ez a különbség azért lényeges, mert a választható ünnepnapokat nem szabad jogilag azonosnak tekinteni a kötelező nemzeti ünnepekkel.

Príncipe régiójában további ünnepnapok is lehetnek

Az eredeti tájékoztató tévesen állítja, hogy ugyanazok az ünnepnapi szabályok regionális eltérés nélkül érvényesek. A Munka Törvénykönyvet jóváhagyó jogszabály kifejezetten lehetővé teszi, hogy Príncipe autonóm régiója hagyományai alapján további ünnepnapokat jelöljön ki, köztük Santo António városához kapcsolódó alkalmat.[1]

Príncipe esetében ezért a naptárt további szempontból is ellenőrizni kell. A kötelező országos ünnepek adják az országos alapot, Príncipén azonban az utazóknak és a munkáltatóknak a helyben érvényes ünnepnapokat tartalmazó regionális naptárt is érdemes megnézniük. Az országos turisztikai hatóság külön Príncipe autonómiájához, történelméhez és kulturális hagyományaihoz kapcsolódó alkalmakat is felsorol.[2]

A hétvégére eső ünnepek hétköznapra kerülnek át

A Munka Törvénykönyve egyértelmű áthelyezési szabályt tartalmaz a kötelező ünnepekre. Ha egy ilyen nap szombatra esik, az előző pénteken tartják meg; ha vasárnapra, a következő hétfőre kerül át.[1] São Tomé és Príncipe szabályozása így szélesebb körű hétvégi áthelyezést alkalmaz, mint azok az országok, ahol csak a vasárnapi ünnepeket pótolják.

Amador király és A szabadság mártírjai

Két kötelező ünnep a rabszolgaság és a portugál gyarmati uralom elleni ellenállás történetéhez nyúlik vissza. Amador király napja Amador Vieirára emlékezik, aki a portugál hatalom ellen vezette a São Tomé szigetén élő rabszolgasorban tartott emberek egyik jelentős felkelését. Az országos turisztikai hatóság rabszolgaság- és gyarmatosításellenes vezetőként írja le; lázadását az ország történelmi emlékezetének fontos részeként tartják számon.[2]

A szabadság mártírjainak napja a Batepá-i mészárlás áldozataira emlékezik, amikor a kényszermunka és az ültetvényeken végzett munka körüli konfliktusok közepette a gyarmati elnyomás São Tomé-iakat ölt meg. Az országos turisztikai hatóság a mészárlást a függetlenségi mozgalom megerősödéséhez kapcsolja, a Nemzetgyűlés pedig feljegyezte, hogy Fernão Diasban az áldozatokra emlékező és a hagyományos Szabadság menetével kiegészülő megemlékezéseket tartanak.[2][3]

Függetlenség és az államépítés a függetlenség után

A nemzeti nap São Tomé és Príncipe Portugáliától való függetlenségének állít emléket. A hivatalos turisztikai tájékoztatás az ünnepet Portugália afrikai területeinek tágabb dekolonizációs folyamatába helyezi, és a függetlenségi folyamat betetőzéseként a hatalom átadását jelöli meg a São Tomé-i vezetésnek.[2]

Más kötelező ünnepek a függetlenséget követő intézményeknek és változásoknak állítanak emléket. A fegyveres erők napja az ország fegyveres erőiről szól, az ültetvények államosításához kapcsolódó ünnep pedig a nagy ültetvénybirtokok állami tulajdonba kerülését idézi fel. São Tomé és az átmeneti kormány napja a sziget történelmi és vallási kötődéseit azzal az átmeneti közigazgatással kapcsolja össze, amelyet a függetlenség felé vezető folyamat során hoztak létre.[1][2]

Ünnepnapi díjazás és munkavégzés kötelező ünnepnapon

A munkavállalók a nemzeti ünnepnapokra járó díjazásukat megtartják, és a munkáltató nem vonhatja meg ezt a jogosultságot további munkavégzés előírásával.[1] A Munka Törvénykönyve így közvetlen foglalkoztatási következményt fűz a törvényes ünnepnapokhoz, nem csupán megemlékezési alkalomként kezeli őket.

Egyes vállalkozások a jogszabályok szerint kötelező ünnepnapokon is működhetnek. Ha a munkavállaló ilyen vállalkozásnál kötelező ünnepnapon dolgozik, a Munka Törvénykönyve szerint egyenlő időtartamú kompenzációs pihenőidő és az aznapi munkáért járó díjazással azonos összegű többletfizetés között választhat.[1] A létfontosságú és folyamatos tevékenységek tehát úgy is működhetnek tovább, hogy közben a munkavállaló ünnepnapi jogosultsága megmarad.

Szolgáltatások és utazás tervezése

A munkaszüneti nap nem jelenti automatikusan azt, hogy a bankok, üzletek, közlekedési szolgáltatások és más szolgáltatók mind bezárnak. A Munka Törvénykönyve olyan tevékenységeket is elismer, amelyek folyamatos működést igényelhetnek, ideértve a kórházakat, kikötőket, repülőtereket, távközlést, sürgősségi szolgálatokat, közműveket és néhány más ágazatot.[1] A kereskedelmi és ipari nyitvatartási időre is vonatkoznak szabályok, amelyek a tevékenység és a közérdek függvényében eltérhetnek.[1]