Áldozati ünnep (Eid al-Adha) – Mauritánia

Fizetett, munkaszüneti törvényes ünnepnap

Mauritánia 92.018. törvénye az El Adhát az ország törvényes ünnepnapjai között sorolja fel. Kimondja, hogy a törvényes ünnepnapok munkaszünettel és fizetéssel járnak, így a törvény hatálya alá tartozó munkavállalók számára ez törvényben biztosított szabadnap.[1]

A törvény nem ír elő automatikus helyettesítő napot, ha egy ünnep hétvégére esik. Különleges körülmények között viszont lehetővé teszi, hogy az elnök rendelettel más teljes vagy részleges ünnepnapokat rendeljen el; a rendeletnek meg kell határoznia, hogy a kieső időt le kell-e dolgozni, vagy ki kell-e fizetni.[1]

Holdnaptári időpont és a haddzs időszaka

Az Eid al-Adhát Dzu al-Hiddzsa 10. napján tartják, abban a hónapban, amelyhez a haddzs zarándoklat kapcsolódik. Mivel az iszlám naptár holdnaptár, a Gergely-naptár szerinti dátum évről évre változik. Mauritánia országos bizottsága megfigyeli a holdsarlót, és bejelenti Dzu al-Hiddzsa kezdetét; a közlemény az ünnepi ima időpontját is meghatározza.[2][3]

Ima és áldozat

Az Eid reggelén közös imát és prédikációt tartanak. Hivatalos beszámolók szerint sokan gyűltek össze a nuáksúti Ibn Abbas mecsetben, míg az Aïounból szóló tudósítás a regionális mecset előtti közterületen tartott imáról számolt be. Ezek a példák azt mutatják, hogy a helyszín településenként eltérhet.[2][4]

Az áldozat, vagyis az udhijja, a mauritániai Eid-ünneplés központi szertartása. Az országos hírügynökség által idézett prédikáció vallási szertartásként írta le azok számára, akik képesek elvégezni, és azt mondta, hogy a vágásra az ünnepi ima után következő három Eid-nap során van lehetőség. A prédikáció együttműködésre, kedvességre és toleranciára is buzdított.[2]

Piacok és gyakorlati tudnivalók

Az Eid előtti időszakban a nuáksúti állatpiac a tevékenységek egyik fő központja. A mauritániai hírügynökség beszámolója szerint juhok érkeztek a belső területekről, és említette az idényjellegű kereskedelemhez kapcsolódó munkákat, köztük az állatértékesítést, a mészárosi munkát, a szállítást és a kiszállítást. Ez a fővárosi készülődés dokumentált példája, nem pedig garancia arra, hogy minden piac vagy szolgáltatás ugyanilyen rend szerint működik.[5]

A törvény fizetett szabadnapot biztosít. Az utazók érdeklődjenek a helyi nyitvatartásról és szolgáltatásokról; az ünnepi ima és a piaci forgalom hatással lehet a helyi napi rendre.[1][2][5]