Szingaléz és tamil újév – Srí Lanka

Srí Lanka-i újév

Az ünnep közös megünneplésre hozza össze a szingaléz és tamil közösségeket, bár a követett szokások eltérhetnek. Srí Lanka anyakönyvi hivatalának leírása szerint hagyományos ünnep, amely a Nap Halakból a Kosba való átlépéséhez kötődik, és az egység, valamint az újrakezdés időszaka.[2]

A Srí Lanka-i Turisztikai Promóciós Iroda az ország legfontosabb kulturális ünnepének nevezi, és az újév kezdetéhez, illetve az aratási időszak végéhez kapcsolja. Az ünnep helyi hagyományokban gyökerezik, és a sziget különböző részein eltérően tartják meg.[1][2]

Dátuma és munkaszüneti státusza

Az ünnepet április 14-én tartják. Srí Lanka Központi Bankja hivatalos ünnepnaptárában a szingaléz és tamil újév napja munkaszüneti, banki és kereskedelmi szünnapként szerepel. Az előző napot is külön munkaszüneti, banki és kereskedelmi szünnapként tünteti fel; ez azonban nem teszi az újév napja helyetti szabadnappá.[4]

Az üzletek és irodák alkalmazottaira vonatkozóan a Munkaügyi Minisztérium azt közli, hogy teljes fizetésű szabadnap jár az erre a célra miniszteri rendelettel, közlönyben kihirdetett munkaszüneti napokon, legfeljebb kilenc napon. Tájékoztatója a munkavállalói jogosultságot ismerteti; a hivatalos naptár kereskedelmi szünnapként jelöli az újévet.[4][5]

Szokások, ételek és családlátogatások

A nonagathaya nevű időszak választja el a régi évet az újtól. A Sri Jayewardenepura Egyetem egyik beszámolója szerint ilyenkor az emberek hagyományosan félreteszik a szokásos munkát, és vallási szertartásokkal foglalkoznak. A beszámoló arról is ír, hogy egyes újévi tevékenységeket szerencsésnek tartott időpontok, égtájak és színek irányítanak.[3]

Az egyetemi beszámoló szerint a háztartások új cserépedényben tejet forralnak, majd tejberizst és olyan édességeket készítenek, mint a kokis és a kavum. A családok közösen étkezhetnek, jelképesen pénzt ajándékozhatnak egymásnak, bétellevéllel köszönthetik az idősebbeket, és étellel vagy ajándékkal látogathatják meg a rokonokat, illetve a szomszédokat. A beszámoló ezeket szokásként írja le, nem mindenki által követendő előírásként.[3]

Egyes szokások túlmutatnak a közös étkezésen és a látogatásokon. Az egyetemi beszámoló az olajos megkenést is újévi szertartásként említi, amelyet családban vagy falusi templomban végeznek. Azt is megjegyzi, hogy egyes vidéki lakosok hagyományosan azzal kezdik az évet, hogy vizet húznak a kútból; ez is mutatja, hogy a szokások helyenként és háztartásonként eltérhetnek.[3]

Mire számíthatnak a látogatók?

Mivel a nap banki és kereskedelmi szünnapként szerepel, a szokásos banki ügyintézés és számos üzleti vagy irodai szolgáltatás korlátozott lehet. Tervezés előtt érdeklődjön közvetlenül az adott vállalkozásnál.[4][5]

Az egyetemi beszámoló szerint a városban élők az ünnepi időszakban vidéki otthonaikba utaznak vagy rokonaikat látogatják meg. Ha az ünnep környékén utazik, ellenőrizze az aktuális közlekedési információkat.[3]