A nyelvi mártírok napja – Banglades

A megemlékezés napja

A mozgalom abból a követelésből nőtt ki, hogy a bengáli nyelvet ismerjék el államnyelvként. 1952. február 21-én Dakkában a rendőrség tüzet nyitott az elismerésért kampányoló diákokra, és többen életüket vesztették. A dátum az áldozatok és a bengáli nyelvért folytatott szélesebb küzdelem emléknapjává vált.[1]

Banglades éves munkaszüneti naptára tartalmazza az ünnepet. A Bangladesi Központi Bank körlevele Shaheed Day és a Nemzetközi Anyanyelvi Nap néven egynapos szünnapként sorolja fel az ütemezett bankok számára. Ha február 21. heti pihenőnapra esik, a lista nem jelöl ki pótnapot.[2][3]

Emlékhelyek és nyilvános megemlékezések

Banglades-szerte virágokkal tisztelegnek a mártírok emlékműveinél. A Bangladesi Turisztikai Hivatal a dakkai központi Sahid Minárt emeli ki, és az ott, valamint az ország más részein tartott megemlékezésekről ír. A napot mezítlábas menetekkel, hagyományos öltözékkel és dalokkal is megtartják.[1]

A Sahid Minár a nyelvi mozgalomban életüket vesztettek emlékhelye. A nyilvános szertartások és az emlékművek felkeresése összeköti az országos megemlékezést a bengáli nyelv elismeréséért folytatott mozgalom követelésével.[1]

Bankok, hivatalok és közlekedés

A Közigazgatási Minisztérium teszi közzé az éves munkaszüneti tájékoztatót, a Bangladesi Központi Bank pedig külön listát ad ki az ütemezett bankok munkaszüneti napjairól. A banki körlevél egynapos zárva tartásként tünteti fel ezt az ünnepet az érintett bankok számára.[2][3]

A források megerősítik a banki munkaszünetet és az országos megemlékezéseket, de nem határozzák meg az üzletek, éttermek vagy közlekedési szolgáltatók egységes nyitvatartását. Az utazók az egyes vállalkozásoknál és közlekedési szolgáltatóknál tájékozódjanak, az emlékművek megközelítéséről pedig keressenek helyi közleményeket.[1][2]

Bangladestől a nemzetközi megemlékezésig

A bangladesi megemlékezés a nemzetközi anyanyelv napjához is kapcsolódik. Az UNESCO szerint az ötlet Bangladesből származott, az 1999-es közgyűlésen fogadták el, és 2000 óta világszerte megtartják. A nemzetközi nap a nyelvi és kulturális sokszínűséget támogatja.[4]